Az utóbbi időben igen ritkán írok neked, annak ellenére, hogy nagyon is szükségem lenne arra, hogy valaki meghallgasson. Akár rendben is lehetne az életem, ha nem lennék belül ennyire beteg. A félelem irányít, fogságban tart és elképesztően nehéz küzdenem ellene, persze tudom, hogy ezt kell tennem, és hogy képes is vagyok minderre, csak nagyon nehéz, egyedül vagyok, és egyedül is kell megtennem ezt, de félek ..
Félek, hogy nem tudom irányítani, félek lassan már mindentől.. ami nem jó, és nem tudom mi segíthet, talán semmi, talán minden.. nem tudom..
Várok valami jelre, valami olyanra, ami nem számít, hogy mekkora, kicsi vagy nagy, de jöjjön el, és akkor tudni fogom, hogy mit kell tennem..
Az első lépés a nehéz csak a többi jön magától..
Remélem, hogy minden jól alakul majd, és hamar eljön az idő, amikor Abu-Dhabiban leszel majd, mert akkor én is túl vagyok majd a nehezén...
Még írnom kell ma néhány levelet, és Barcelona meccs is, remélem David is jól szerepel ma, vigyázz magadra, szép estét!
Andi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése