Igen, pont nekem, miközben soha nem vagyok képes befogni a számat : ))
El sem tudom mondani neked, hogy mennyi érzés kavarog bennem. Szeretek mesélni, de azokról a dolgokról a legnehezebb beszélni, amiket a leginkább elakarunk mondani.
Olykor csak hallgatok, lehunyom a szemem és hagyom, hogy az emlékeim vezessenek.
Nem emlékszem túl sok mindenre a gyerekkoromból. A legelső emlékképem harmadik osztályos koromból származik. Amikor még élt a mamám és, amikor nagyon büszke voltam magamra. A harmadik osztályt hatalmas áttörésnek éreztem magam, kihúzva magam ültem a padban mellettem volt anya és mama.
Mamám már meghalt. Nagyon hiányzik, Seb! De tudom, hogy figyel az égből. Sokszor beszélek hozzá, érzem, hogy meghallgat. :)
A szülinapom volt, amikor összevesztem vele..megbántottam, de nem tudtam bocsánatot kérni és nem ölelhettem meg többet már, ez már örök életemre bennem marad. Nagyon rossz volt kezdetben, még a mai napig él bennem az a gondolat, hogy nagyon megbántottam. Többen is mondták, hogy megbocsátott, hiszen szeretett. Az elején nem hittem ebben, mert hibásnak éreztem magam, de mára már azt hiszem nekik van igazuk.
Tegnap este sokáig fent voltam és csináltam egy újabb videót rólad. : ))
Elküldöm neked, rendben? Tudom nem szereted magadat nézegetni, de nekem jól esik, hogy ha tudom, hogy mosolyt csalok az arcodra.
Remélem jól telik a szüneted, és kipihened magad. Nekem is sok dolgom van mostanában, tudod sok mindenbe vágtam és sok mindenbe szeretnék belevágni.
Sok erőt adtál nekem, így most ezzel a lökettel szeretnék menni tovább és tovább.
Érezd jól magad, hamarosan jelentkezem.
üdvözöllek, Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése